Nyugati dióburok-fúróléggyel (Rhagoletis completa) fertőzött dió - Fotó: MATE Évek óta komoly fejtörést okoz a kerttulajdonosoknak a dióburok-fúrólégy károsítása. A fák egészségét veszélyeztető rovar megjelenése nem csupán a diótermelő gazdák számára bosszantó, hiszen az általuk okozott károk miatt egyre kevesebb a minőségi csonthéjas termés, mely a kiskereskedelmi árképzésre is kihat. Az invazív fajról és az ellene történő hatékony fellépési lehetőségekről Dr. Keresztes Balázst és Dr. Szabó Árpádot, a MATE Növényvédelmi Intézetének kutatóit kérdezték. Mit kell tudni a dióburok-fúrólégyről? Honnan származik és mióta okoz károkat Magyarországon? A fúrólegyek családjának képviselője könnyen felismerhető jellegzetes szárnyfoltjairól. A nőstényeik képesek – az ennél a családnál kialakult – áltojócsövük segítségével a fiatal termés epidermisze alá rakni petéiket, nagyban megnehezítve ezzel a lárvák elleni védekezést. Tápnövényei a közönséges dió és a fekete dió. Kiválóan repül, gyorsan benépesíti az élőhelyeket.
Először Svájcban találták meg 1983-ban. Ahol megjelent, ott – védekezés híján – lényegében a termés 70-80 százaléka megsemmisült. Mióta okoz különösen nagy problémát Magyarországon és mely területeken? Hazánkban 2011 őszén azonosították első ízben Sopron környékén. Mára gyakorlatilag az ország minden jelentősebb diótermelő körzetében jelen van a kártevő. Tipikus inváziós faj, amit az eredeti élőhelyéhez hasonló éghajlati viszonyok, természetes ellenségek hiánya, valamint a dióra jellemző előfordulás is fokoznak. A nagyüzemi és a háztáji diótermesztésnek fő "ellenségévé", első számú terméskártevőjévé vált egész Európában ez az amúgy dekoratív légyfaj. Hogyan "dolgozik"? Milyen hosszú folyamatról beszélünk? A peterakásból kikelő nyű típusú lárvák garathorgaik (szájszerv) segítségével táplálkoznak a dió zöld burkában (pericarpium). Évi egy nemzedéke van, báb alakban telel a talajban. A rajzási időszakán kívül inaktív. Nálunk nagyjából június legvégén, július elején jelennek meg az első imágók, de rajzásuk és peterakásuk nagyon elhúzódik.
A kérdésre egyértelműen nem a válaszunk, amit a következőkben indukolunk A sikeres őszi madártetűatka elleni védekezéshez, némi biológiai ismeretere, tudományos háttérre is szükségünk van. A madártetűatka viszonylag széles hőmérsékleti intervallumban képes a peterakásra. A nőstény egyedek a +5°C és +45°C között rakják le a petéiket, a legnagyobb számban 20-25°C között és 70% RH (relatív páratartalom) mellett. Ekkor a legnagyobb százalékú a lárvává és protonimfává való átalakulás. A protonimfának ezt követően már vért kell szívnia ahhoz, hogy deutonimfává alakuljon, míg a deutonimfának szintén vért kell szívnia, hogy adulttá, kifejlett madártetűatkává alakuljon át. (bővebben itt: >>>) Egy tanulmány szerint a D. gallinae a 10°C alatti hőmérsékleten már nem petézik. De van olyan megfigyelés is, ami szerint az alacsony hőmérsékleten, +5°C-on tartott atkák átlagosan 2 tojást raktak le peterakáskor, és az +5°C-os hőmérsékleten lerakott tojásokon további fejlődés (lárvává fejlődés) nem volt, vagyis a fejlődésistádium stagnált.
24 óra Biológiai védekezés a szúnyogok ellen A szúnyogok elleni minél hatékonyabb biológiai védekezést szolgálja az az együttműködést, amely a Pécsen működő Virológiai Nemzeti Laboratórium (VNL) és egy biológiai alapú kártevőmentesítést végző, innovatív megoldásokat alkalmazó spanyol cég magyarországi leányvállalata között jött létre. A baranyai felsőoktatási intézmény a közleményében azt írta: a PTE Szentágothai János Kutatóközpontjában működő VNL a spanyol Lokímica Laboratorios magyarországi […] The post Biológiai védekezés a szúnyogok ellen appeared first on Napidoktor. Hirdetés
A kezelést nagy cseppmérettel, kis lémennyiséggel kell elvégezni. Ekkor a legyek a beszáradó cseppeket intenzíven nyalogatják, közben felveszik a rovarölő szert is. Ráadásul a nagy, beszáradó cseppből alig szívódik fel az egyébként felszívódó rovarölő hatóanyag a növénybe (acetamiprid). Zajlanak-e ilyen jellegű kutatások? A Budai Campuson folyó tudományos és technológiai fejlesztések szintén nagyon ígéretesek a nyugati dióburok-fúrólégy elleni védekezésben, bár ezek még nem engedélyezettek. A részben Nébih-hel közösen folytatott kísérletek alapján már látjuk, hogy a törzsinjektálás módszerével a fatörzsbe juttatott egyes rovarölő hatóanyagok kiváló eredménnyel pusztítják a nyugati dióburok-fúrólégy lárváit a dió termésének zöld burkában, miközben egyes hatóanyagok meg sem jelennek a bélben. A módszer mind humán-, mind ökotoxikológiai vonatkozásban kedvezőnek látszik, hiszen évente csak 1 kezelés szükséges, és nem permetezés formájában, hanem igen célirányosan, csak a fába juttatott hatóanyag-felhasználás mellett.
Ezzel kapcsolatos eredményeket már részben publikáltuk, részben még további kísérletek szükségesek. Természetesen a fent összefoglalt védekezési eljárások jelentős többletköltséget okoznak a diótermesztőnek a "légy előtti" időhöz képest, sőt a házikerti védekezés valójában nem egyszerű a kivitelezés, illetve a szomszédból átrepülő termékeny egyedek miatt. Mindemellett továbbra sem kell lemondanunk az új, invazív kártevő miatt a diótermésről, hála a tudomány és a növényvédelmi szakmai munka vívmányainak. Forrás: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Médiaközpont
Terjedését a szél és a csapadékos, hűvös időjárás nagyban segíti. A fajták fogékonysága A legtöbb fajta érzékeny a kórokozóra. Néhány fajta mutat bizonyos fokú ellenállóságot, de teljes rezisztencia nem létezik. Érzékeny fajták: Pándy-meggyfajták, Vega cseresznye, Germersdorf, újfehértói fürtös meggy, kántorjánosi 3 stb. Kis mértékben ellenálló fajták: korai pipacsmeggy, pipacs 1, debreceni bőtermő meggy, érdi bőtermő meggy, évameggy, Firm Red cseresznye, katalincseresznye, csengődi meggyfajták, Bigarreau Burlat, jánoscseresznye, Valerij Cskalov, cigánymeggy fajtakör, reginacseresznye stb. Agrotechnikai és mechanikai védekezés A védekezés legfontosabb eleme az elsődleges fertőzési források kialakulásának megelőzése és gyors eltávolításuk. A gyümölcsmúmiákat a metszés során távolítsuk el maradéktalanul. Lehetőleg ne dobjuk a földre, hanem gyűjtsük össze és semmisítsük meg. A metszés során minden egyes fertőzött ágrészt metsszünk le és semmisítsünk meg. Ha akárcsak egyetlen fertőzött ág is marad a gyümölcsfáinkon, az egész ültetvényt visszafertőzheti a terméskötődésig.
Zajlanak-e ilyen jellegű kutatások? A Budai Campuson folyó tudományos és technológiai fejlesztések szintén nagyon ígéretesek a nyugati dióburok-fúrólégy elleni védekezésben, bár ezek még nem engedélyezettek. A részben Nébih-hel közösen folytatott kísérletek alapján már látjuk, hogy a törzsinjektálás módszerével a fatörzsbe juttatott egyes rovarölő hatóanyagok kiváló eredménnyel pusztítják a nyugati dióburok-fúrólégy lárváit a dió termésének zöld burkában, miközben egyes hatóanyagok meg sem jelennek a bélben. A módszer mind humán-, mind ökotoxikológiai vonatkozásban kedvezőnek látszik, hiszen évente csak 1 kezelés szükséges, és nem permetezés formájában, hanem igen célirányosan, csak a fába juttatott hatóanyag-felhasználás mellett. Ezzel kapcsolatos eredményeket már részben publikáltuk, részben még további kísérletek szükségesek. Természetesen a fent összefoglalt védekezési eljárások jelentős többletköltséget okoznak a diótermesztőnek a "légy előtti" időhöz képest, sőt a házikerti védekezés valójában nem egyszerű a kivitelezés, illetve a szomszédból átrepülő termékeny egyedek miatt.