A finanszírozó az osztrák Gazdasági, Családügyi és Ifjúsági Minisztérium. Copyright fotó: BDA/Bettina S. Neubauer A dolog érdekessége, hogy a ma Klimt-villának nevezett épületet a művész a mai formájában soha nem látta. Ő ugyanis 1911-ben egy földszintes kis kerti házat bérelt ki, amelyet 1923-ban a területet emlékhelyül megőrizni akaró zsidó Klein család építtetett át "Rózsalovag-stílusúra": kétoldalt felfutó külső lépcsőkkel, lapostetővel és balusztráddal. A nácik által kisajátított épületet a világháború után visszaadták az örökösöknek, akik 1954-ben eladták az osztrák államnak. Utóbbi iskolaként használta a területet, ekkor cserélték például kontyos tetőre az épület oly jellegzetes lapos tetejét. 1998-ban megalakult a Gustav Klimt Emlékhely Egyesület, amely megkezdte a festő utolsó műtermének felkutatását. Mivel az egyesület bizonyítani tudta, hogy a neobarokk épületnek Klimt műterme az alapja, és utóbbinak egyes részei eredeti állapotukban maradtak fenn, a terület 2000-ben felkerült az osztrák állam elidegeníthetetlen tárgyainak listájára – és egyben elkezdődtek a jövőbeli hasznosítását célzó kutatások.
A kutatás jelenlegi állása szerint valószínűnek tűnik, hogy Felix Albrecht Harta festőművész, aki barátja volt Klimtnek és az ingatlan tulajdonában lévő családnak, Josef Hermann bútorgyártónak, javasolta, hogy bérelje az egyszerű egyemeletes országot ház magas ablakokkal ( Arthur Roessler szerint) műteremként. Klimt 1911. augusztus 26 -án ezt írta Lehmann címjegyzék -kiadó szerkesztőjének: "Jelenlegi címem:" Gustav Klimt, festő, XIII., Feldmühlgasse 9., már nem VIII. Josefstädterstr. 21 ". " Korábban műtermében volt található a kerti pavilonban a ház Josefstädter Strasse 21 Josefstadt 1892-1911. 1912 novemberében Klimt festőtársa, Egon Schiele, akit apai barátként segített, bérelt egy stúdiót a Hietzinger Hauptstraße 101. szám alatt, mindössze négy háztömbnyire Klimt házától. A Lehmann-féle Allgemeiner Wohnungs-Anzeiger Klimt 1912 és 1915 között csak a Feldmühlgasse címmel (akkor a 9. házszámmal) szerepelt. Édesanyja, Anna halála után 1916-tól megjelent a Lehmann -ban, utolsó lakcímén, a Westbahnstraße 36. szám alatt.