És nem tudok elmenni szó nélkül a magyar kiadás mellett is, amelynek ára közel sem arányos a kapott mennyiséggel. Könnyen felmerülhet az emberben, hogy két kisfüzetből (amelyet kézzel írtak) miként áll össze egy 160 oldalas regény. A válasz: az ilyenkor bevett módon nagyobb betűmérettel és sortávval szedett mondatok mellett a kötet egyharmadát a füzet oldalai teszik ki. Egy igazi rajongónak ez a félig-meddig albumként megjelent könyvecske igazi relikvia lehet, ám mégis értetlenül állok a megoldás előtt, hogy miért kellett ennyi lapot bemásolni, főleg, hogy azok nem is igazodnak a nyomtatott szöveghez, teljesen random módon, minden logikát nélkülözve kaptak helyet. Csalódottságom így tehát nem is annyira magából a történetből fakad, mint kezdetleges szárnypróbálgatást, még el is tudnám fogadni azt, minden gyengesége ellenére, hanem inkább a kötet megjelenésének pénzhajhász-jellegében. Igen, minden kiadó a profitra törekszik, de sokkal igényesebb kiadásban, alig nyolcvan oldalon, nagyjából kétezer forintért is ki lehetett volna ezt adni – még akkor is elég hasznot termelt volna, és nem érezné úgy az olvasó, hogy kihasználták, hogy a pénzéért kevesebbet kapott, mint amit végül.
Mindeközben a németek erősen érdeklődni kezdenek a szálló vendégei iránt. Igazán hosszan nem kívánok belemenni a tényekbe, hiszen, akit érdekelt, már bizonyára utána is járt a szenzációnak, amely 2018 év második felében ütötte fel a fejét. Vagyis, hogy Szabó Magda első regénye nem az 1957-ben megjelent Freskó volt, hanem egy, 1944-ben két vékonyka füzetbe írt történet, amely a Csigaház címet viseli. Hosszasan lehetne vitázni és pro-kontra érveket hozni amellett, hogy volt-e jogunk megismerni ezt a történetet. Ahogyan az irodalomtudósok tartják, Szabó Magda még életében megsemmisítette azokat a műveit, amelyeket nem akart napvilágra hozni, így feltehető, hogy szándékában állt ennek a regénynek a kiadatása is. (Ha jól emlékszem, a törvény alapján is ezt kell a hasonló eseteket. ) Ugyanakkor – és én kicsit eme álláspont felé hajlok – nem lehet véletlen az sem, hogy Szabó a kisregény megírása óta eltelt több mint 60 év alatt nem döntött úgy, hogy első szárnypróbálgatásai a nyilvánosság elé kerüljenek.
Sajnos a Csigaház ra nem érvényes Esterházy megállapítása. Itt ugyanis hop-on hop-off jelennek meg a szereplők és velük együtt a megoldásra váró gondok és bajok, melyek, valljuk be, cseppet kidolgozatlanok, és mint ilyenek, leginkább a harmincas években született, a televízióban rendre ismétlésekben látható magyar filmek szerkezetére, mondatfűzésére és hangsúlyára emlékeztetnek, nem pedig a Szabó Magdára jellemző finom áttűnésekre, idősík-váltásokra, a végső nagy felismerésekre, hogy sajátságos mondatfolyamairól már ne is beszéljünk. Az alapkonfliktus Budapesten: az orvosprofesszor lánya ifjú mostohaanyját in flagranti kapja avval a jogász végzettségű fiatalemberrel, akiről azt hiszik, őérte és nem fiatal mostohamamájáért jár a házhoz. E felfedezés erkölcsileg és érzelmileg olyannyira felháborítja hősnőnket, Júliát, hogy se szó, se beszéd összecsomagol, a pályaudvarra siet, felül az első bécsi gyorsra, maga mögött hagyja régi életét, megszáll egy bécsi ismerősnél a Csigaház nevezetű intézményben, ahol a lakók között is különféle érzelmi és politikai bonyodalmak alakulnak, melyekre részben születik megoldás, részben pedig nem.
Ráadásul a szokásoktól eltérően ("hiszen a prózaírás megszokott állomásai az elbeszélések felől vezetnek a nagyepikai műfajok felé") zsenijének megfelelően és evidensen "szabálytalanul" azonnal a közepébe vágott (in medias res, ha már latinos volt az istenadta), regénnyel kezdett. Szenzáció még, hogy "tanúi lehetünk, hogyan születik meg a szemünk láttára a regényíró". Szabó Magda azonban nem akarta megosztani olvasóival születésének ilyetén kínjait (ahogy valószínűleg férjével megélt szenvedélyes szerelmi életük sajátosságait sem, hiszen ha akarta volna, beleveszi a Megmaradt Szobotkának ba), ő úgy döntött, teljes fegyverzetben, akár Pallasz Athéné jelenik meg az irodalmi életben, amikor erre lehetősége nyílott. Nem tartotta méltónak e "szabálytalanul" született művet arra, hogy 1958-ban a Freskó és a Mondják meg Zsófikának (Magvető) helyett vele álljon a közönség elé. Még csak le se gépelte, csupán eltette. Hogy az utókornak-e vagy magának, azt már soha nem fogjuk megtudni, de az életében megjelent művek tükrében valószínűbbnek tűnik, hogy magának.
Bővebb ismertető Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó. S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz.