Igaz történetek a színpadon – kultú Lengyel nagy anna radio france Tánczenekara Ha nem akarunk, sosem öregszünk meg – vallja Lengyel Nagy Anna, aki hetven év felett sem ül otthon, hátizsákos turistaként járja be a világot. Az asszony tangózni tanult Argentínában, eltévedt a perui őserdőben, búvárkodott számtalan tengerben, s mindezek mellett önkénteskedik, angolra tanítja a dél-amerikai országok gyerekeit. A rádióriporter – Petur András édesanyja – a Borsnak elmondta: nem minden utazásra emlékszik vissza pozitívan. Lengyel Nagy Anna a hetven évet betöltve is gyűjti az életre szóló élményeket – Peru elég veszélyes hely. A szállásomra visszaérve lepihentem, s arra keltem fel, hogy eltűnt a bankkártyám, a pénzem és az összes iratom. Elkezdtem gondolkodni, ha tolvaj lennék, vajon, hova dobnám a fölösleges értékeket, például útlevelet, amire nincs szüksége egy betörőnek. Arra jutottam, hogy még a szállodában megszabadulnék tőle, kidobnám egy kukába. A kétségbeesés és a gondolkodás elvezetett a hotel központi szemeteséhez, ahol megtaláltam a pénztárcámat, s bár a pénz nem volt benne, a kártyámat és az irataimat megtaláltam – mondta lapunknak Lengyel Nagy Anna, akinek kedvét az ilyen esetek sem tudták elvenni.
Sok időt töltöttünk együtt, közben elmesélte az életét, annak alapján írtam meg a monodrámát. Bellának, aki tisztes tanító néni, de közben prosti, volt egy rövidke publikus előzménye, de a történet alapszituációján változtattam itt is, ahogy elképzelésem szerint a színpad megkívánja. Tehát mindkét történetnél a valóságból indultam ki. Úgy látszik, nem születtem fikcióteremtő embernek, mert csak a valóság ad számomra elég inspirációt ahhoz, hogy el tudjak rugaszkodni a fikció felé. Úgy érzem, ez felelősséggel jár, akként éltem meg mindig is, hiszen attól kezdve, hogy valaki kinyitja nekem a lakása ajtaját, leültet a foteljébe és megosztja velem a sorstörténetét, iszonyú nagy bizalmat helyez belém. Ezért tisztelettel bánok ezekkel az emberekkel. Mindig tudnak arról, hogy hol, milyen formában jelenítem meg a történetüket, akkor is, ha személy szerint nem pontosan ismerhetők fel benne. Ezt erkölcsi kötelességemnek tartom, mert ha akarjuk ha nem, belenyúlunk a sorsukba azzal, hogy publikussá tesszük azt, amit elmeséltek.
Nincs az egészben semmi nagyszabás, még sincs hiányérzetünk. MR1-Kossuth rádió, szeptember 5., 12. ezekre emlékszik vissza. Ha belegondolok, több párhuzamot is találok Józsi és a saját történetem között. Nyilván én nem jártam be ilyen szélsőségesen meredek életutat, de magam is vidékről költöztem Budapestre, az én életem is sokszor vett váratlan és néhány esetben nem túl pozitív fordulatot, rengeteg mindent megéltem és remélem, még fogok is. Egy színésznek nehezebb feladat egy olyan történetet előadnia, amelyről tudja, hogy az a valóságban is megtörtént? Másként áll hozzá ehhez a feladathoz? Nagyon más feladat. Ilyenkor nem egy elképzelt alakot próbál? kitölteni? az ember, ahogy az általában történik. Csortos Gyula úgy fogalmazta meg egyszer: amikor elkezdünk ismerkedni a szereppel egy olvasópróbán, akkor úgy kell elképzelni, hogy ő egy hatalmas, három-négy méteres alak, nekünk pedig őt kell megtöltenünk személyiséggel. A valódi emberek igaz történetei talán még tartalmasabbak, még egy kicsit többet kell dolgoznunk velük.
Egy színésznek nehezebb feladat egy olyan történetet előadnia, amelyről tudja, hogy az a valóságban is megtörtént? Másként áll hozzá ehhez a feladathoz? Nagyon más feladat. Ilyenkor nem egy elképzelt alakot próbál? kitölteni? az ember, ahogy az általában történik. Csortos Gyula úgy fogalmazta meg egyszer: amikor elkezdünk ismerkedni a szereppel egy olvasópróbán, akkor úgy kell elképzelni, hogy ő egy hatalmas, három-négy méteres alak, nekünk pedig őt kell megtöltenünk személyiséggel. A valódi emberek igaz történetei talán még tartalmasabbak, még egy kicsit többet kell dolgoznunk velük. A való élet mindig sokkal színesebb és sokkal váratlanabb fordulatokra képes, mint azt bárki valaha is elképzelné. Hajózás a dunán budapest-bécs Krisztina körút 15 Eladó ház toponár jófogás Bluetooth periféria eszköz illesztőprogram hp hstnn
Ilyenkor nem egy elképzelt alakot próbál? kitölteni? az ember, ahogy az általában történik. Csortos Gyula úgy fogalmazta meg egyszer: amikor elkezdünk ismerkedni a szereppel egy olvasópróbán, akkor úgy kell elképzelni, hogy ő egy hatalmas, három-négy méteres alak, nekünk pedig őt kell megtöltenünk személyiséggel. A valódi emberek igaz történetei talán még tartalmasabbak, még egy kicsit többet kell dolgoznunk velük. A való élet mindig sokkal színesebb és sokkal váratlanabb fordulatokra képes, mint azt bárki valaha is elképzelné. Ha nem akarunk, sosem öregszünk meg – vallja Lengyel Nagy Anna, aki hetven év felett sem ül otthon, hátizsákos turistaként járja be a világot. Az asszony tangózni tanult Argentínában, eltévedt a perui őserdőben, búvárkodott számtalan tengerben, s mindezek mellett önkénteskedik, angolra tanítja a dél-amerikai országok gyerekeit. A rádióriporter – Petur András édesanyja – a Borsnak elmondta: nem minden utazásra emlékszik vissza pozitívan. Lengyel Nagy Anna a hetven évet betöltve is gyűjti az életre szóló élményeket – Peru elég veszélyes hely.
Lengyel Nagy Anna - Mesék az emberről Egy vérbeli szépírónak elég a saját csupasz fantáziája: azzal szövögeti, hömpölyögteti a történeteit. Velem más a helyzet. Nekem a mesélési kedvhez, forrásként, szükségem van a valóságra, mindig is szükségem volt. A való élet -, éppen mert annyi poézist, drámát, meg abszurditást szül -, elbűvöl, inspirál, meglódítja a képzelőerőmet. A valóság megszokhatatlanul gyönyörű dolog. Lengyel Nagy Anna - Fehér ember a lyukban Coober Pedy a világ végén van. Vagy éppen a világunk közepén. Valós-valószínűtlen vidék ez, Ausztrália "vadnyugata", ahol tonnaszámra búvik meg az opál a föld alatt, s ahol a kincsvadászat és a meggazdagodás lehetőségének bűvöletében több mint negyven náció él együtt. Akad köztük egykori ötvenhatos hős, volt ávós, a szerelemtől megégett ukrán férfi, vietnami veterán, SS-közlegény, osztrák kispolgár, görög kalandor... Mind ismeri egymást, mind történeteket cipel ide magával. Mindannyian kerestek valamit. Szöktek a múltjuk, az életük, a magányuk, a csődjeik vagy éppen önmaguk elől, hogy megérkezvén erre a helyre, kijelölt sorsukat hátrahagyva, otthonra és abszolút szabadságra találjanak a kietlen, vörös sivatag kellős közepén.