(Kis Újság, 1920. ) Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 9 945 ft 8 990 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 14 990 Ft
Trianon;első világháború;Habsburg Birodalom;"Nagy-Magyarország"; 2020-06-06 12:00:00 Az első világháborút lezáró magyar békeszerződést 1920. június 4-én délután fél 5-kor írták alá az egykori francia királyi rezidencia, a versailles-i kastély hatalmas, 115 hektáros parkjának Grand Trianon, vagyis Nagy-Trianon nevű palotájában. A békeszerződés aláírása Magyar részről Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd diplomata, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter látták el kézjegyükkel az okmányt. Vagyis két olyan személy, aki a szégyenteljes tett után kész volt visszavonulni a politika élvonalából. Az aktusra a palota 52 méter hosszú és 7 méter széles ún. Cotelle-termében került sor, amelynek falait rózsákkal átszőtt fehér kárpit borította. Miután az öt főhatalom és a többi nemzet is aláírta az okmányt, az elnöklő francia miniszterelnök, Alexandre Millerand mondott rövid beszédet. Az egész ceremónia nem tartott tovább negyedóránál. A palota előtti díszőrség fegyverrel tisztelgett a távozó magyaroknak, miközben a teremből kilépő délszláv, román és csehszlovák politikusok melegen gratuláltak egymásnak.
Nyelvi jogokat a Felvidéken, törvény előtti egyenlőséget Erdélyben, az európai élethez méltó lehetőségeket Kárpátalján. Önrendelkezést, autonómiát a magyar közösségek számára – fejtette ki, jelezve: mindig fel fogják emelni a szavukat, ha magyarságáért bárkit is hátrányosan megkülönböztetnek, mindig ott fognak állni a segítségre szoruló nemzetrészek mellett. Nem engedünk abból, ami jár, nem engedünk a 48-ból – mondta a helyettes államtitkár, aki szerint ha így cselekszenek, képesek lesznek piros betűs ünnepeket írni a jövő történelemkönyvébe és büszkén, "veszteségeinket sohasem feledve megélni magyarságunkat". Forrás: MTI, fotó:
Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig … és akkor megkondultak a harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában akkor még ez a név állt: "A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe", és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyt mi még soha sem láttunk száraz és örökké szigorú arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére, és a kívülről behallatszó harangzúgás által méginkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: "Consummatum est. " Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni.
A hírt az államrendőrség félhivatalos kőnyomatosa, a Magyar Országos Tudósító jelentette eredetileg, majd a napilapok is átvették: "Ma éjszaka tíz-tizenkét főből álló csőcselék megtámadta Weisz Manfréd titkárát, aki futásnak eredt, és bemenekült a villába. A csőcselék utána rohant és üldözőbe vette. A titkár a folyosó ajtaját bezárta maga után, mire a támadók beverték az üvegajtót. Eközben lehet, hogy többen sérülést szenvedtek, mert a lépcsőház vérfoltokkal van tele, és a komornyik szobájában lévő mosdótálban mosták meg véres kezüket. A gyorsan megjelent rendőri készültség a támadókat elriasztotta. A rendőrség felhívja az orvosokat és kórházakat, hogy amennyiben kézsérüléssel jelentkeznék valaki, nyomban jelentsék fel az illetőt a rendőr-főkapitányságon. " 1880-as ábrázolás a konzervgyárként induló csepeli üzemről © Wikipedia Weisz Manfréd gyáriparos volt, hatalmas vas- és fémmegmunkáló üzemeinek átnevezéséből alakult meg a későbbi Rákosi Mátyás, illetve Csepel Művek Budapest XXI. kerületében.
CONSUMMATUM EST – BEVÉGEZTETETT. "Tíz ó után egy-két perccel jött a végzetes párizsi hír, és akkor megkondultak a harangok, előbb Pesten, majd ahogy villámgyorsan szétfutott a hír, egymásután mindenfelé az országban. A magyarok két óra hosszat tartó harangkongással temették múltjukat és jövőjüket. Budapest percek alatt feketébe öltözött. Perceken belül fekete gyászlobogók lengtek mindenütt, az ablakokban fekete drapériák. Az utcák fekete gyászruhákkal teltek meg. Emberek, asszonyok, férfiak, gyerekek mentek az utcán patakzó könnyekkel, nemegyszer hangosan zokogva. Emberek rázták az öklüket az ég felé átkozódva. Az Oktogon sarkán egy rokkant katona letépte zubbonyát és könyökben levágott csonka karját mutogatva, őrjöngve kiabálta: "Hát ezért? " Az utcákon ismeretlen, egymást soha nem látott emberek borultak egymás nyakába, a terek padjain zokogókat vettek körül vigasztaló emberek és az állandó és szakadatlan harangzúgásban rohant bele a gyászba és kétségbeesésbe ezer pesti rikkancs: "Rendkívüli kiadás".
Bízzunk e gyásznapon az isteni Gondviselésben, bízzunk nemzetünk szívósságában, amely egy évezreden át Európa védpajzsa volt. Bízzunk népünk sok jó tulajdonságában és bízzunk végre saját erőnkben, melyet kitartó munkával fejlesztve, igazolni fogjuk ama régi közmondást: Ne bántsd a magyart! A tőlünk elszakított országrészeknek pedig azt üzenjük: ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre! (Felkiáltások: Nem válunk! Soha! ) E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjel-nappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük. " A szerződés magyar aláírói Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbra, fedetlen fővel) távoznak az aláírás után. Forrás: Wikipédia A szociáldemokrata párt lapja, a Népszava Bosszúállás című június 4-i vezércikkében úgy fogalmaz: "A bosszúállás diktálja reánk a versaillesi békét és ez a béke éppen ezért nem béke és éppen ezért kell összeomlania, amint az elmék kitisztulnak és a szemekről lefoszlik a bosszú véres felhője. "